A Rómaiak időszámításunk előtt 1.-től 10.-ig voltak Pannoniában.

Itt húzódott hadi útjuk, amely ,,Sopianae”-tól Pécstől, ,,Intercisáig” Dunaújvárosig vezetett. Apátvarasd és Mecseknádasd között őrtorony romjai vannak a régi országút mellett. Itt volt a Dunántúlon a határvonaluk. Apátvarasdról először 1015.-ben esik szó. I. István magyar király a pécsváradi Bencés rendnek adományozza földbirtokként. Innen az elnevezés. Ekkor még magyar lakta keresztény falu volt.

II. András 1235.-ben említést tesz ,,vurus bokació” néven. Akkor abban az időben védelmet adott rengeteg erdeje. Tiszta forrásában hal, rák élt mindenkinek?. A tatárok 1241-1242.-ben felégetik. A nép bujkál, éhezik. Menedékek alig vannak. Sokan Pécsváradon élik túl az öldöklést a várban. Pécsvárad ekkor már kultúr és vallási centrum. Megfordult itt Julianus barát, Imre herceg, I. István fia. A Bencés rend kitűnő iskolát teremtett.

IX. Bonifác pápa 1403.-ban kelt levelében felsorolja egyházi birtokként. Ebben a levélben I. Károly magyar király jogait is megerősíti. A falu az egyháznak és a királynak adózik, kevés lakosa van, majd újra telepítik. A török időkre népesedik be. Apátvarasdot 1526 után a törökök felégetik a szomszédos faluval, Szentivánnal együtt. Szentiván falú a mai temető helyén volt, templomának romjait még 1776.-ban még látták

A 18. század közepén két okból szükség volt a Baranya megyei falvak betelepítésére: Mária Terézia uralkodása idején sváb földön éhínség és pestis járvány dúlt, az ott élve maradók kértek új hajlékot császárnőjüktől. Mivel Mária Terézia magyar királynő is volt (pragmatica sanctio), így települtek ide: Pécsvárad, Somberek, Apátvarasd, Feked, Geresdlak, Mecseknádasd stb.

Az idejövőknek ideiglenes házakat kellett építeni, erdőt irtottak, fából templomot építettek melynek tornya még nem volt, zsupp fedelűre tellett. A templomot Szent Imre herceg oltárképe díszítette. Az 1776.-ban itt járt pápai követ (Nuncius) megjegyzi: ,, sok még a faház. Temploma pusztul.”

Az idejövő sváb lakosok nem csak földhöz értettek: volt közöttük kőműves, ács, asztalos, bognár, vízi molnár, kékfestő , fazekas. Munkájuk után a falu felvirágzott szinte önellátóak. Az asszonyok szőttek, fontak, igazgatták a házat és a gyerekeket. A mai kocsma előtt működő vízi malom ált. A faluban kovácsműhely is sokáig működött. A falu létszáma 350 fő. A falu második temploma, toronnyal ellátva, 1798.-ban épült. II. József császár és magyar király idejében a falvakban is tanítanak német nyelvet. Szikora Ignác volt a falu első kántor tanítója, Ő sokat foglalkozott az árvákkal, adományokat gyűjtött a részükre.

Kezd a falu gazdagodni. Sok a ló, a szarvas jószág. Békés dolgos vallásos emberek élnek itt. A házak portái rendezettek, sok a szőlő és a gyümölcsös, a földek jól teremnek. a házakat vályogtéglából kezdik építeni tetejük már cserép.

A Révai lexikon ezt írja a 20. század elején 1912.-ben : Apátvarasd község Baranya vármegyében 377 lakos, német nyelven beszélnek, Pécsváradon vasút áll. Ráczmecskén vasúton , lovas kocsin és gyalog közlekedtek.

Az első világháborúban 15 katona esett el a falu részéről. A második világháborúban 24. A Háború előtt már szatócsboltja , kékfestőműhelye létezett. A második világháború után hibás döntés alapján a faluból a németséget jägercsárdára telepítik. Házukat-vagyonukat elvették. Más megyékből magyarok kerülnek ide. 1949.-ben villanyáramot kap a település. Megalakul a TSZ, államosítják a boltot, kocsmát, iskolát. 1953.-ban megépül a 6.os út két nagy híddal. A faluba tejcsarnok épül.

A kommunista párt irányít. A falvak élén tanácsok állnak D.I.SZ. néven ifjúsági szervezet alakul, megalakulnak a vöröskereszt szervezetei. Mindez egy hősi korszak. Minden és mindenki megmérettetett aszerint, hogy hova tartozott. Minden időknek megvan a maga jó és rossz oldala. A társadalmak időnként változnak, forog a történelem kereke. 1956.-ban kint a szabó tanyán mást akartak. Forradalmat, demokráciát akartak, erre a változásra 1989.-ig kellett várni. 1957.-ben megalakul a KISZ Apátvarasdon. 1964.-ben kultúrházat avatnak a helybéliek. Lakóházból építik át sok társadalmi munkával. 1méter széles salak út segítette a faluból való közlekedést. Az itt lakók a helybeli TSZ.-ben az iparban és a bányában dolgoztak. A ’60.-as évek végétől a lakosok száma rohamosan csökken, mint a mai napig. 1976.-ban megépül Apátvarasd bekötőútja. Buszjárat indul, a boltba naponta hozzák a kenyeret, a heti három helyett amit lovas kocsi hordott. Önkéntes tűzoltók vigyázzák a falut. Működő könyvtár vár mindenkit hetente egy alkalommal. a tüdőszűrést is helyben végzik. Havonta egyszer jön a körzeti orvos.

A falu gyorsan öregszik. A hajdani 65 házból 43 ál. Kevés a fiatal. 1993.-ban megszűnik az iskola a tanulók csekély létszáma miatt. Utolsó tanára Hegedűs Tibor, több mint 30 év után- melyet munkával töltött Apátvarasdon- nyugdíjba vonult. Az iskola elcsendesedett talán örökre. Ma 1999.-ben 125 lakosa van.1990.-tól 1994.-ig a falu első polgármester Horváth Győző volt. A második Bodorkás István.

E történetben nehéz lenne elmondani mindent. Ehhez egy lap nem volna elég. Nem is ez volt a célom. Csak szerettem volna elmondani az itt élőknek, akik itt születtek és akik innen elszármaztak, hogy megmaradjon az emlékezetben. Jó itt élni és ide visszatérni!

A történet megírásában segített: a Jannus Pannonius Múzeum, a Baranya Megyei Levéltár, a pécsi egyházmegye könyvtára.

A történet írója: Klug József